A következő könyvünk Naomi Alderman – The Power című spekulatív fikciós regénye, mely 2017-ben elnyerte a Baileys Women’s Prize for Fiction díjat. A könyv azt a kérdést boncolgatja, melyet egyszer mindőnknek fel kellene tennie: Mi lenne, ha a világon a nők lennének a felelősök?
A könyvben tizenéves lányok a világ minden tájáról kezdik kifejleszteni, hogy kárt tudjanak tenni azáltal, hogy villamos energiát bocsátanak ki az ujjhegyeiken keresztül. A hír gyorsan terjed a közösségi médiában és hamarosan a fiatalok tanítják az idősebb nőket, hogyan használják fel eddig szunnyadó hatalmukat. Néhány éven belül a nemi szerepek felcserélődnek, és a nők irányítják a világot. A kormány felbomlása után egy új női köztársaság születik, melyet egy Eve Anya nevű kultikus vezető irányít.
A könyv négy fő karaktert követ nyomon: Tunde, egy fiatal férfi újságíró, aki követi a feltörekvő történeteket, és három nőt, akik nemrég fedezték fel képességeiket, Roxy, Allie és Margot. Útjaik keresztül vezetnek a világ politikai és vallási zűrzavarain.
Alderman olyan kliséket kérdőjelez meg, mint hogy a nők nemesebbek lennének a férfiaknál, és az általuk irányított világ szelídebb lesz, jó indulatú vezetőkkel, háborúk nélkül. Valóban, a nők hataloméhesekké válnak és elkezdik elnyomni a férfiakat. Háborús atrocitásokat követnek el, férfi nemi szerveket csonkolnak meg, sportot űznek a nemi erőszakból és csonkolásból, ölnek azért, hogy területet foglaljanak el.
Attól, hogy a nők kezébe került a hatalom, ők sem választanak igaz utat – nem járnak jobban, mint azok a férfiak, akik a történelem során visszaéltek a hatalommal. Azt hiszem Alderman úgy gondolja, hogy azok akik, tudnak visszaélnek a hatalommal.
Alderman a könyv legfontosabb részét úgy mutatja be, mint egy történelmi regény korai kéziratát, amit évezredekkel a jövőben, amikor még mindig a nők uralkodnak, írt egy Niel Armon nevű férfi regényíró. Niel és női mentora között, akit az író Naomi-nak nevezett el, levélváltásokon keresztül egy olyan világot látunk, ahol a férfiaknak csak a külseje számít, a ‘férfi irodalom’ nem vehető olyan komolyan, mint a nőké. Ez egy igazán okos irodalmi húzás, ami rávilágít arra, hogy milyen abszurd merev nemi szerepek vannak.
Niel hiszi, hogy betudja bizonyítani, hogy a nők nincsenek mindig hatalmi pozícióban, míg Naomi nem látja, hogy a történelmi könyvek hazudnak. Niel valóságában a férfiak tévednek, ha hozzátesznek valamit a történelemhez, vagy a nők ellopják.
Ez arra késztetett engem, hogy elgondolkodjak azon, valójában a történelmi könyveket azok írták, akik hatalommal rendelkeznek. Arra is gondoltam, hogy a hatalom és a nemi szerepek elosztása az egész történelem során gyakran önkényesnek hat, és hogyan alakulhatott volna ez nagyon másképpen.
Izgatottan várom, hogy mit gondoltok a regényről.
Szeretettel,
Emma és a Közös könyvespolcunk csapata
Saját fordítás!
Az utolsó, de egyben talán legizgalmasabb hír – feltéve ha igaz -, hogy a Twitteren egy jessicaLYNNkunk nevű felhasználó írt egy tweetet arról, hogy forgatókönyvet írt alá Emmával. A hírt semmilyen hivatalos forrás és Emma sem erősítette eddig meg, így ezt egyelőre ne vegyétek teljes mértékig bizotsnak.