Emmával foglalkozott a The Times újság szombati száma, két oldalon keresztül készítettek vele egy interjút, ami főként a Coloniáról, egyéb projektjeiről és a médiáról szólt. A fordítást lentebb olvashatjátok :).

London központjában, a Corinthia Hotelben találkozunk Emma Watsonnal, aki egy Alexander McQueen ruhát visel, egy S&M övvel, és itt vagyunk, hogy megvitassuk a legújabb filmjét, ami egy igaz történet a Pinochet diktatúrája alatti Chilléről. Ez ismét komoly mozit kiált, egy másik lépés a lány gondosan felügyelt karrierében a lánynak, akit örökre Hermione Grangerként ismerünk a Harry Potter filmekből. Bár itt egyáltalán nincsenek baglyok.

Watson most számos terület nője – az ENSZ Jószolgálati Nagykövete, alapítója a nemekközötti egyenlőség kampányának a HeForShe-nek, és egy feminista könyvklubbnak, a Burberry és a Lancome modellje (volt – szerk.).Nemrég bekerült az Oscar szavazó akadémiájára és teljes erőből támogatja a fekete színésznőt, aki Hermionét játsza majd a Harry Potter and the Cursed Child-ban, a West End-en.

“Alig várom, hogy lássan Noma Dumezwenit a színpadon az idén, Hermione szerepében.” – tweetelte kis szivecskékkel kísérve.

Színésznőként 15 éve látható a vásznon, és jelenleg csak 25 éves. Rájövök, hogy hármszor készítettem vele interjút és néztem, ahogyan tinédzserből egy kifinomult nővé érik a filmipar fogaskerekében.

Először a Leavesden Stúdióban beszéltem vele, Rupert Grinttel és Daniel Radcliffel, a Harry Potter és az Azkabani fogoly kapcsán. Watson 14 éves volt, ápolatlan, humoros és közvetlen, és arról beszéltünk mennyire szereti Csámpást a filmbéli macskáját. Később akkor találkoztam vele, amikor 19 éves volt és az utolsó Harry Potter filmet forgatta, amikor csak arról akart beszélgetni, hogy angol irodalmat fog tanulni a Brown Egyetemen, Amerikában. A mai téma a Colonia Dignidad, a zárt náci német evangélista kultusz hely, mely segített a chile-i diktátornak Augusto Pinochet-nek, az áldozatainak kínzásában. A film 1973-ban játszódik és Emma Lenát alakítja, aki elmegy a Colonia Dignidad-ba, hogy megmentse a barátját Daniel-t, akit elraboltak.

Watson a Harry Potter filmek után olyan filmekben szerepelt, mint az Egy hét Marilynnel, Egy különc srác feljegyzései, és a Lopom a sztárom, melyek határozottan könnyedebb filmek voltak, vagy épp butábbak, beleértjük itt a Noét és az Itt a vége című filmeket.

“A Colonia határozottan messze áll a rom-com területétől, nem mintha ezzel bármi baj lenne. Ez eléggé sötét anyag. Ez egy nagyon érdekes ellentét. A szerep, amiben a lány menti meg a fiút. Soha nem kaptam ezelőtt még ehhez hasonló felkérést. Jó volt, és a történelem egy darabkáján kívűl, semmit nem tudtam erről, lenyűgözött. Imádom Daniel Brühl-t, az előadása brilliáns. Nagyon akartam vele dolgozni. A rendező igazán törődött a filmmel, öt évet tölötött kutatással, felkereste azokat az embereket a kolóniából, akik még életben voltak, szóval volt egy fajta integritás, ami nagyon fontos volt számomra.”

A téma nem egyszerű, de Watson a könnyedséget láttatja a magas hangjával, pixi arcával és állandó kézmozdulataival. Bár kemény tud lenni a vörösszőnyegen, amikor szükséges, de a képernyőn kívűl, inkább lelkes diák. Láthatjuk, hogy Watson milyen óvatosan fogalmaz, mióta tudja, hogy a legapróbb véleményét vagy botlását a közösségi média milliószorosára nagyíthatja, aki úgy nőtt fel, hogy generációja csodálta az okos, harcias Roxforti példaképet. Vegyük a Colonia trailert, mely néhány nappal ezelőtt jelent meg az interjúnk előtt, és sok online lévő ember a Daily Mail-en, “szégyenletesnek” ítélte meg. “Emma Watson és Daniel Brühl szenvedélyesen hemperegnek az ágyban a sötét thiller új előzetesében” volt a főcíme a Pinochet filmnek. Valójában Watson egy erőteljes, bátor alakítást nyújt, amikor is egy átlagos nő, cseppet sem átlagos történésekkel kűzd meg. “Forró! Milyen messze jutott el a fiatalabb napjaitól, ahogyan teszi itt magát az előzetesben.” – folytatta az újság. Egy pajkos meztelen iskoláslány jut róla eszünkbe. Megkérdezem Watson-t hogy ő látta-e ezt és elmondom, engem mennyire felháborított.

“Igen, három és fél másodperc, amikor meztelen képkockák jönnek, amelyek nem különösebben voltak merészek.”- ráncolja a homlokát.”Ez mélyen felháborít.” Aztán visszahúzodik, talán elképzeli a főcímet. “Nem, figyelj, valójában nem. Engedd, hogy visszavonjam. Azt hiszem akkor sokkal irritálóbbnak találtam az egészet, mint most. Sokkal több hangsúlyt fektettem ezekre a dolgokra, de nem tudom, ha itt az ideje, vagy a tapasztalat vagy csak elegem lett hosszú idő után, de ez idegesít. Ostobaság ez az egész. El kell fogadni, hogy mindig lesz valaki a médiában, aki szenzációt akar és beskatulyáz engem bizonyos módon. 25 éves vagyok. Összességében 15 filmben szerepeltem és az, hogy megcsókolok valaki mást, nem kellene merésznek vagy félelmet keltőnek lennie, de úgy gondolom, hogy ez még housszú ideig így lesz. Sok haszna volt annak, hogy egy szerepet játszottam sokáig, de elkerülhetetlenül vannak akadályok, és ez az egyik.” – szünetet tart. “De te, csak mész előre, ah, bármi is történjen. Végülis ez nem úgy tűnik, hogy egy másik munka útjára lépek ezután.”

A Colonia teljes elmerüléssel járt. Watson elment az eredeti Colonia Dignidad-ba, ahol a politikai foglyokat fémágyhoz kötözve áramütéssel kínozták az alagutakban, míg a föld felett egy átlagos farm élete zajlott.

“Ez tényleg hátborzongató, mert a táj annyira szép. Olyan, mintha az Édenben lennél, de közben van ez a sötét történet. Arra számítasz, hogy ez csak egy téveszme, és lesznek villámlások, viharfelhők, és mennydörgés, és voltaképpen, amikor megérkezel, a madarak énekelnek, és azt érzed, hogy ez jó hely arra, hogy kivegyél egy kis szabadságot. Furcsa ez a megzavaró kontraszt.

A történet komor oldala, amikor látjuk a jeleneteket a nőgyűlölő erőszak kultuszáról, amikor a férfiak verik a nőket, akik megszegték a szabályokat. Watson hetekig viselte az egységes tábori, zarándok stílusú ruhát, magasnyakú blúzzal és hosszú szoknyával, ami szöges ellentétben állt a kezdeti élénksárga légiutaskísérő ruhával.

Mindezek után Watson lelkesen elvállalta Belle szerepét a Disney élőszereplős Szépség és a Szörnyeteg adaptációjában, amelyen most folynak az utómunkálatok. Sok fiatal színésszel ellentétben a pénz nem okoz gondot, egy becsült 24 millió fontra fizetett Potter színésznek. Így hát úgy döntött egy évet kihagy a színészetből és 2016-ban egy online feminista könyvklubb működtetésére fog koncentrálni, és csak élvezi a londoni időtöltést. A klubb neve Our Shared Shelf, és az első választása a My Life on the Road, Gloria Steinem könyve volt.

“Ez olyan természetesen jött nekem, én olvastam, és nem volt kivel megbeszélnem ezeket, és nagyon szórakoztató olvasni az emberek gondolatait, kiválasztani az egyes könyveket és nyomon követni az egyes szerzőket és kérdéseket feltenni nekik. Ez olyan, mint az én kis küldetésem. Imádom.” Az OSS-nek jelenleg több, mint 135. 000 tagja van.

Amikor a nők jogairól van szó, Emma olyan, akár egy keresztes lovag, a Twitter bejegyzései a fiatal nők számára példa, és nemrég arra ösztönözte őket, hogy vegyenek részt a népszavazáson, az EU-ból való kilépés kapcsán. Ebben az évben meginterjúvolta Steinemet 90 percben a színpadon és megbeszélték a feminizmus minden formáját.

“Létre kellene hoznunk sok döbbenetes, nagy alternatíváját a pornográfiának.” – mondta a színésznő. Watson mesélt egy weboldlról, amelyet használ, ahol tudományos kutatások folynak arról, hogy jobban megértsék a női szexualitást, aminek a címe OMGYES.

Watson a szerelmi életét nagyon titokban tartja. Franciaországban született, két ügyvéd lányaként, majd 5 évesen, amikor a szülei elváltak az anyukájával (és öccsével – szerk.) Oxfordba költöztek, a hétvégéket pedig apukájánál tölötte. Az oxfordi diákvonal megmaradt, habár randizott az oxfordi diákkal Will Adamowicz-al, az amerikai egyetemen és később az oxfordi rögbi játékossal Matthew Janney-el. Ebben az évben a tech vállalkozó William Mack Knight-al randizik.

Miközben Watson élvezi önmagát – és a kampányolást – az előző filmeji folyamatosan érkeznek a képernyőinkre. Egyik másik könyv adaptáció, a The Circle, Dave Eggers-től, egy alkalmazottat játszik egy mindenkit ellenőrző Google-szerű tech cégnél, Tom Hanks oldalán. Az egyik része azonban még mindig szereti a gyerekes fantáziálást, de Dan Stevens mellett játszani a kissé feminista Belle-t, igazi élvezet volt számára.

“Őszintén szólva a Colonia után nem akartam egy újabb thillerben játszani – viccelek amikor azt mondom az idegeim darabokban voltak, de nem akartam egy ideig egy újabb ilyesmi dolgot, így a Szépség tökéletes ellenszernek tűnt, kellőképp romantikus, optimista és vidám, éneklésre és táncoló teáscsészékre volt szükségem.”

Abban, hogy betekinthessünk Emma Watson hamradik hegycsúcsába, nem tudok segíteni, de lenyűgözött, a lány aki elkötelezett az arra érlrdemes projektek mellett, a kecses felemelkedése gyerek sztárból felnőtté, és a megőrzött méltósága a búlvár keresztüzében. Hermione helyeselné.

Saját fordítás!