Szép napot mindenkinek! Végre sikerült lefordítanom a teljes Paper Magazin interjút. A BŐVEBBEN linkre kattintva el is olvashatjátok. 🙂 Időközben egyébként több új képet tölöttem fel a How to: Academy esemményről és Emma érkezéséről az Emanule Hall-be.

Beszélgetésben Bell Hooks-al és Emma Watsonnal

‘Girl Crush’ sorozatunkban nők, akik kölcsönös bámulattal tekintenek egymásra, összejönnek egy kis beszélgetésre, melyek rávilágítanak arra, milyen érzés most nőnek lenni.

Ha jelen pillanatban visszatekintünk egy olyan időszakra, amikor a nők elkezdtek beszélni a feminizmusról, és azonosítani a feministákat szenvedéllyel, ilyet sok éven keresztül nem láttunk, néhány nagy vízjellel ellátott negyedik hullám beli újjáéledés, köztük Beyonce 2014-es VMA előadása, Malala Yousafza Nobel békedíja és természetesen Emma Watson felkavaró beszéde az ENSZ-nél. Emma Watson beszéde és munkája a nemek közötti egyenlőség népszerűsítése az ENSZ HeForShe mozgalmán keresztül, nyújtotta az első igazi bevezetést sok fiatal nőnek (és férfinak) a feminizmus fogalmába. Maga részéről a színésznő azt mondja, ő már gyerekkora óta feministának vallja magát, de ugyanúgy nevezi írónak, művésznek, értelmiséginek és feminista ikonnak Bell Hooks-ot, a Feminism is for Everybody, illetve sok más kulcsfontosságú szövegnek a szerzőjét, aki inspirálja őt, és segíti, hogy megértsen egyes hiedelmeket egyes esszéin, könyvein és videóin keresztül. Bell szintén azt vallja, hogy Emma inspirálja őt.

BELL HOOKS: Ms. Emma Watson, te vagy a legújabb ‘Girl Crush-om’.
EMM WATSON: Ahh, Bell, legyél te is egy kicsit most az én ‘Girl Crush-om’.
BH: Ó, igen? Hogyan lettem én a te ‘Girl Crush-od?’.
EW: A barátomon Lilah-n keresztül jöttem el hozzád. Abban a pillanatban, ahogy megkaptam az ENSZ-nél a pozíciómat, Lilah az egyik könyvedet ajánlotta nekem. Csináltam egy saját kutatást, és találtam egy videót a beszédedről a The New School-ban. És én azt kérdeztem: “Ki ez a nő? Annyira vicces.” Annyira imádtam a hozzáállásodat. Minden amit mondtál, annyira őszintének tűnt. Öröm volt hallgatni ahogy beszéltél. Megfogtál. Elkezdtem nézni a vieókat, videót, videó után. Aztán találkoztam Laverne Cox-al és beszélgettünk rólad. Figyeltem, ahogy beszélgettél vele. Laverne pedig ezt mondta: “Személyesen is találkoznod kell vele, ő csodálatos.” Szóval elolvastam a munkád és találkoztunk. Komolyan ez volt az én utazásom.
BH: Ez azért annyira vicces, mert én azért jöttem hozzád, mert figyeltem a munkád, figyeltelek mint színésznőt a Harry Potter filmekben. Mint kultúrális kritikus, aki a nőkről és képviseletükről ír, lenyűgözőnek találtam Hermione karakterét. Egyszerre volt izgalmas és időnként dűhítő látni azt, hogy ahogy Hermione karaktere egy vibráló képet festett le egy lányról, aki annyira intelligens, annyira gondolkodó, majd azt is tapasztaljuk, hogy ez az intelligencia a fiúk erejét szolgálja ki. Még így is, ez a lányoknak fontos ábrázolás marad.
EW: Azt hiszem ez az. Ő fontos, mert ő – nos természetesen mikor 8 éves koromban olvastam a Harry Pottert – nagyon azonosítottak vele. Én voltam a lány az iskolában, aki kezét a magasba emelve várta a megválaszolandó kérdéseket. Igazán lelkes voltam, hogy ilyen ciki módón tanulhatok. Szuper ciki módón. Aztán Hermione karaktere engedélyt adott rá, hogy az legyek, aki voltam.
BH: Hermione eljátszása inspirált, hogy sokkal intelligensebb legyél? Hogyan alakult ki párhuzamosan Hermione és közted, hogy egyetemre menj, csinálj bizonyos dolgokat?
EW: Nagyon érdekes volt, mert elsőre, a nyílvánvaló hasonlóságok mellett, igyekeztem leválasztani magamról a képet. Volt egy ilyen kényes időszak, olyan 10, 11 évesen, amikor az első film kijött, amikor próbáltam kitalálni ki is vagyok én, de még nem igazán találtam meg. Megnéztem az interjúkat abból az időből, és annyira elesett voltam! (nevet). Azt gondoltam, “Miről beszélgetnek a fiatal lányok? Mit mondanak?”, “Szeretek vásárolni és odavagyok Brad Pittért.” És fogalmam sem volt, ki is Brad Pitt valójában. Nem láttam egyetlen filmet sem, amiben szerepelt volna, de az tűnt helyesnek ha ezt mondjuk. Ez elszomorít, mert láttam, hogy ez a lány annyira megakart felelni. Az igazság az volt, hogy imádtam az iskolát.
BH: Minden nő, aki a modern kultúrában él, átmegy ezeken a fázisokon, hogy fölpróbálja a nőiesség elfogadható képeit.
EW: Eleinte nagyon igyekeztem, hogy azt mondják, nem vagyok olyan, mint Hermione, hogy otthon vagyok a divatban és sokkal menőbb vagyok, mint ő. Aztán átvettem a helyét. Tulajdonképpen sok közös van bennünk. Nyílvánvalóan vannak különbségek, de egy csomó dologban hasonlóak vagyunk. És én már nem küzdöttem tovább ez ellen.
BH: Én sokszor bosszankodtam, mit csináltak Hermione karakterével a filmekben. A végére olyan lett, mint egy külvárosi háziasszony.
EW: (nevet) Nos, ő elindult karriert csinálni. És nem indult el, hogy jó és érdekes dolgokat tegyen.
BH: Érdekes, hgy az utolsó jelenetben a vasútállomáson, Hermione olyan passzív képet fest.
EW: Erre nem is gpndoltam.
BH: Én arra gondoltam, hogy miért néz ki ilyen slamposan? És azon tűnődtem, kinek az ötelete volt ez. Egy ennyire okos lány idáig jutott? Ő attól érdekes, mert egy unalmas vénlány? A filmekben továbbra is küzdenek azzal, hogyan alkossanak képet az intelligens, erős élénk képet, az idősebb intelligens nőkről.
EW: Őszintén szólva gyakorlati perspekítvából nézve nem pedig szándékosan, de elég kemény időszak volt ez nekünk, amikor ki kellett találni, hogyan öregítsenek meg minket hitelesen. Mi mind 20 évesek voltunk, és bepillantást kellett engedni abba, hogyan nézünk ki 30, 40 évesen. Nagyon nehéz volt kitalálni. Sokat küszködtünk vele.
BH: Nos, azt hiszem ez egy nagy kérdés, hogy hogyan legyünk mi erős, vonzó, hűvös és kívánatos nők egyszerre. Gondolok itt Amy Schumer “Last Fuckable Day”-re. Láttad?
EW: (nevet) Természetesen.
BH: És arra gondoltam, hogy az a videó, hogyan tud engem bosszantani, mert a végén ők úgy tűntek eljátszák, hogy minden rendben, ez csak egy másik átmenet. Mikor azt gondoltam jé, várjunk csak egy percet, ez nagyon érdekes, ha mi tudjuk mozgatni az igazi énünket. És ezekkel a képekkel ünnepelni hogy az öregedő nőknek megengedik, hogy tárgyból tárggyá váljanak ez sokkal valóságosabb, mint hogy kik vagyunk életünk színpadán. Ennek legalább csak 60 másodpercnek, vagy legalább két percnek kellett volna lennie, csak hogy ünnepeljük a valóságot, de inkább nekem lett volna ez egy érdekes kritika, hogy ez így rendben van. Ehelyett ők inkább azt mondták: “Gyerünk hirdessünk itt, amikor a legjobb voltál drágám.” Nem azért, hogy mi tudjunk puffogni, hanem mert ez az élet egy csodás szakasza. Mint egy idősebb nő, hatvan év felett, ez egy érdekes, izgalmas időszak. Azok közül a küzdelmek közül sok, amelyekről beszélünk fiatalon történik. Ez a változás az öregedési folyamat alatt történik – rájössz, hogy nem akarsz az a karakter maradni, aki voltál. Számomra ez annyira a karakter versenyéről és a feminizmusról szól. És még van ott egy csomó dolog ami érdekel és lázba hoz engem. Megnézem azt, hogy hogyan lehet ebből az egészből kihozni önmagam. Érdekel a divat is. És különösen érdekel a divat, ha az kényelmes és gyönyörű. Van egy általános megszállottság a szépség iránt az életemben. Mindig körül akarom magam venni azzal a fajta szépséggel, ami felemel engem, és ellentétes a feminsta nők egyes sztereotípiáival.
EW: Igen, igen. Találtam egy emlékeztetőt a Feminism For Everybody-ban, amit mondtál: “Kritizálni szexistaképeket, anélkül, hogy alternatívákat ajánlanál, nem teljes beavatkozás. A kritika önmagában nem vezet változáshoz.”
BH: Arra gondoltam, amit korábban mondtál – hogy vicces vagyok. Sok ember ezt gondolja, de nagyon sok nem. Ezt meséltem neked, amikor először találkoztunk. Ez egy elég nagy sztereotípia rólunk feministákról, hogy nem vagyunk viccesek, nincs humorézékünk, és hogy mindenben komolyak, politikailag korrektek vagyunk. A humor elengedhetetlen a nehéz témák boncolgatásában, faj, nem, osztály, szexualitás. Ha nem tudsz nevetni és másokkal sem, akkor nem lehet változásokat létrehozni.
EW: Egyetértek. Minél többet tudsz, néha annál nehezebb ezt kimondani. Annyira szeretnéd, hogy sok mindent magadba foglalj, hogy sok mindent tudj. Ezért le vagyok nyűgözve. Tudod, hogy a témáid jók és te képes vagy szabad lenni, viccelni és magabiztosan beszélni róluk. Azt hiszem ezért nagyszerű téged hallgatni. Megvan hozzá a képességed.
BH: De persze, ha improvizálok, követek el hibákat. Például amikor a lányokkal való kereskedésről beszéltem, és az olyan lányokról, akiket egyfajta imádat övez, mint Beyoncé, akiről én beszélek, nem Beyoncé személye, de az ő róla kialakított kép, olyan mint egyfajta terrorista. A megjegyzések csak úgy robbantak az arcomba, mert az emberek az adott környezetből csak kivették a szavakat. Azt akarom tudni, hogyan foglalkozol azzal, hogy a szavadiat hogyan hallották, használták fel Emma? Mindkettőnk számára, habár a hírnevünk különböző szintű, oda kell figyelnünk arra mit mondunk, és ezt hogyan fogják fogadni.
EW:Nos igen, eléggé ébernek kell lennem. Ez néha elszomorít. Félek, és amit mondok minden szögből megnézem, hogy vajon hogyan értelmezhetik, hogyan vehetik ki a kontextusból? De nekem sokat kell tanulnom és óvatosnak kell lennem. De egyébként egyetértek veled, és úgy érzem, hogy nagyon nehéz néha a médián keresztül és ebben a közegben kommunikálni.
BH: Határozottan kihívást jelent. Én, veled ellentétben nem voltam annyira elkötelezve a szicális médiában. A New School beszélgetés, hirtelen katapultált engem a szociális média közegébe. Ez egyrészt nagyon izgalmas volt, másrészt nagyon oda kellett figyelnem, hiszen az emberek félreértelmezhetik, amit mondok. És ezt el kellett fogadnom. Bizonyos szemszögből, különösen a nők körében, neked a tökéletességhez egyfajta kötődésre van szükséged ahhoz, hogy elérd. Vagy egész idő alatt szeret téged mindenki, vagy egész idő alatt megértik, amit mondasz. Ez olyan, mint amikor a Beyoncé komment mindenhol ott volt, aztán Janet Mock posztolta azt a videót, ahol a Drunk in Love-ra táncoltam, és mindenki képmutatónak nevezett. Nekem ez nem volt ellentmondás, mert én nem beszéltem a zenéjéről. Olyan világban élünk, ahol a legtöbb ember nem gondolkodik összetetten és ebből könnyen adódnak félreértések. Apropó, félreértések, beszéljünk a feminista/feminzmus szóról. Mikor érkeztek meg ezek Emma Watson életébe?
EW: Mindennap az életemben. Mindig megtalálom azt, amikor kapcsolatba kerülök az emberekkel, akiknek nem feltétlenül tartozik a világukhoz a feminizmus, vagy az öntudatukhoz, de ez átjött az ENSZ beszédemen, vagy amikor viselem a HeForShe szalagot, vagy bármi mást, az gyakran vezet félreértésekhez. AZ ENSZ beszédem jó fogadtatásra talált, de akik kritizálták, olyanokat mondtak, hogy ez nagyon alap. Nem ment bele a fontos dolgokba. Nem tudom, hogy ez érthteő-e igazán, hogy mennyi félreértés van ekörül a szó körül még mindig nagyon sok embernél.
BH: Mikor használtad először a feminista kifejezést?
EW:Mikor 9 éves voltam, azt hiszem a legelső Harry Potter konferencián azt mondtam, hogy kicsit feminista vagyok! Ha! Azt gondoltam valami teljes disznóságot mondtam! Féltem, hogy nem igazán értettem, mit is jelent ez valójában. Nyíilvánvalóan tudtam, csak össze voltam zavarodva.
BH: Emma, te tökéletes nagykövet vagy. Neked van egy fajta globális jelenléted. Amikor egy globális közönségnek beszélsz, onnan kell kezdened, ahol a világ éppen tart. Ez azt jelenti, időnként az alapokkal kell kezdened. Így érzékeltem az ENSZ beszédeden is. Ez egy felkiáltás volt a nőknek és a férfiaknak szerte az egész világon. Ez olyan, mint amikor elmész egy idegen országba és próbálod áthidalni a nyelvi és kultúrális korlátokat, ezért gyakran használod az egyszerűbb módját a kifejezésnek. Szóval mesélj nekem a HeForShe kampányról, és mit remélsz ettől a pozíciódtól 2016-ban?
EW: A Feminism is for Everybody-ban írtál azokról a helyzetekről, amikor a feminizmus majdnem egy kis teret kapott tudósok és nemekről szóló tanulmányok által, csupán úgy, hogy az emberek egy specifikus csoportjának beszéltek róla. Tudni és kellene is tudni tudományosnak lenni, és az a fajta gondolkodás nagyon fontos, de arról beszélni, hogy ennek hogyan kéne egy mozgalommá válni, és ezt megcsinálni nagyon nagy különbség. Nem akarom, hogy úgy hírdessük magunkat mint egy kórus. Beszélgetni akarok azokkal az emberekkel, akik eddig nem találkoztak a feminizmussal, beszélni akarok velük róla. Ez igazán érdekes munka, és igazán érdekes lépések sorozata. Azt akarom, hogy olyan emberek csatlakozzanak a témához, akik rendszerint kiamardnak belőle.
BH: Ezt éreztem, amikor írtam a könyvem. Egy könnyen olvasható, egyszerű könyvet akartam írni. Tudtam, hogy lesznek emberek, akik azt mondják, hogy ez nem túl elméleti, intellektuális. De nem is ez volt a célom. A célom az volt, hogy megtörjem a dolgokat. A diákok azt mondják: “Haza megyek és megpróbálom elmondani a szüleimnek, mit tanultam a Női Tudományokról, de úgy tűnik ők ezt nem értik.” És azt gondoltam megfogom írni ezt a kis könyvet, ami segít, hogy az emberek beléphessenek a feminista gondolkodásba.
EW: Én most indítottam el egy könyvklubbot.
BH: Igen, az Our Shared Shelf-et.
EW: Nagyon sokat olvasok, annyi új ötletet fedezek fel magamban. Ez majdnem olyan érzés, mint a kémia, az agyam szerkezete olyan gyorsan változik néha. Úgy érzem, néha küzdök azzal, hogy önmagammal lépést tartsak. Ez egy nagyon jó időszak számomra. Az ENSZ-nél való munkám nagyon világosan körvonalazott, de a személyes véleményem, nézeteim, még mindig igazán meghatározottak. Szóval ez egy érdekes időszak lesz.
BH: Részeként az aktivizmusnak és az önnövekedésnek, egy évig nem fogsz színészkedni. Ez nagyon nagy döntés.
EW: Egy évig nem fogok színészkedni, hogy két dologra tudjak összpontosítani, ténylegesen. Az egyik a személyes fejlődésem. Tudom, hogy te mindennap elolvasol egy könyet. Saját feladatomnak azt tűztem ki, hogy hetente elolvassak egy könyvet, és egyet havonta is a könyvklubbom részeként. Hatalmas mennyiségű olvasást tervezek, hogy tanulhassak, csak magamért. Arra gondoltam beiratkozom egy évre, hogy a nemekről tanulhassak, de aztán ráeszméltem, hogy annyit tanultam már abból, hogy annyi helyen jártam és emberekkel beszéltem arról, amit olvastam. Annyira sokat tanultam meg egyedül. Igazából csak azon az úton akartam maradni, amin éppen haladok. Sokat akarok olvasni az idén és másokat hallgatni.
BH: Hogy te milyen önszorgalmas vagy. A jó dolog abban, hogy több intézményesített módon tanulsz, hogy nem veszted el az erődet. És most olyanokkal, mint Gloria Steinem és Bell Hooks tudsz kapcsolatot teremteni.
EW: Ez csodálatos volt. Sokat csináltam. Sok különböző nőt akarok hallgatni a világon, akik olyanok, mint én. Ez olyasmi, amit saját magam teszek az ENSZ-en keresztül, a HeForShe kampányon át, és általában a munkámban. Idén januárban, a mi HeForShe IMPACT bajnokságunk keretein belül 10 vezérigazgató fogja először kiadni a médiának, milyen az ő szervezetük felépítése. Tehát hány férfi vagy női vezető van, illetve a nemek közötti bérszakadékről. Teljesen nyílvánossá fogjuk tenni ezeket a nyilatkozatokat, ami hatalams dolog. Ilyen soha nem volt ezelőtt. Olyan nagy cégek, mint a Vodafone, Unilever, vagy a Tupperware állnak ki a média elé, és fogják ismertetni a kérdéseket és beszélni arról, hogyan tervezik a jövőt a HeForShe IMPACT bajnokaként. Nagyon érdekel és izgulok amiatt, hogy ez hogyan fog alakulni. Én is egy másik tanulmányi útra indulok a következő 2-3 hónapban. Szervezzük a HeForShe művészeti hetet, egy egyetemi túrát, és elindult a honlapunk is. Ez nagyon sok teendő.
BH: Nos igen, ez nagyon soknak hangzik. Szóval ahogy hallgatlak, csodálkozom – neked ez kikapcsolódás, szórakozás?
EW: Igen. (nevet)
BH: Néha nehéz embereket toborozni, mert azt hiszik emellett a feladatkör mellett, nem marad idő a szórakozásra. Mindenkinek szüksége van egy kiegyesúlyozott életre. A kiegyensúlyozottság kulcsfontosságú, mivel ez segít nekünk abban, hogy ne legyünk túlterheltek és nem mások elvárásai szerint éljünk, ne legyünk érzelmileg üresek. Vannak olyan emberek, akik nagyon cinikusak a hírességek aktivizmusával szemben. Ennek következtében a hírességek úgy érezhetik, hogy muszáj többet tenniük azért, hogy bebizonyítsák, amit tesznek valódi.
EW: Amikor beszéltem arról anyukámnak, hogy lehet, belekezdenék a nemekről való tanulmányokba, ő annyit mondott: “Ez olyan mintha bizonyítanod kellene másoknak, hogy okos vagy, azzal, hogy ezt teszed. Te annyit tanulsz most is önmagad és annyira élvezed. Úgyis tudod bizonyítaniu, hogy ez téged érdekel, ha hallgatsz és beszélsz erről másokkal, annyi emberrel, amennyivel csak tudsz, és teszed, amit teszel.” Időnként úgy érzem túlkompenzálok dolgokat.
BH: Az egyik szempont az, hogy amiről beszélsz az nagyszerű és nyitott vagy a tanulásra. Sokszor tudjuk, hogy a hírességek aktivizmussal foglalkozó világában, hogy csak valami ok miatt beugranak, de ritkán haljuk azt, hogy: “tanulok, miközben tanulok, veszem azt lassan és beszélek az emberekkel.” Olyan izgalmas, hogy te ezt teszed. Te tényleg öszíntén küzdesz egy olyan vilgért, amiben nincs szükség patriarchális uralomra. Godolkodtál e már arról, hogy ha a nőknek tudnál adni egy olyan dolgot, amely az ő hatalmukat, előbbrejutásukat növelné, mi lenne az?
EW: Ezen az úton haladok és lehet, hogy ez változik, de azt tudom mondani neked, hogy ami engem igazán felszabadított miközben a feminizmusban játszottam szerepet, hogy az önkritizálásom eltűnt. Annyi energia és idő – még finoman szólva is – 25 vagyok és egy határozottan hosszú útról érkztem el ide, ahol most vagyok a kora 20-as éveimtől. A feminizmus elkötelezettjeként, van egy fajta buborák a fejemben, ami kimegy a a fejemből, amikor negatívat gondolok magamról, és ezzel a módszerrel ésszerűen és gyorsan tudok harcolni ezek ellen a gondolatok ellen. Már más módón is képes vagyok látni dolgokat. Azt hiszem ha lenne valami, amit a nőknek tudnék adni a feminzmuson keresztül, vagy amit te kérdeztél az erővel kapcsolatban, ez csak az lenne, hogy legyenek képesek tovább lépni, maguk mögött hagyni a dolgokat. Sok nő küzd az önbecsülés kérésével. Tudják, hallják, olvassák ezt mindig a magazinokba,. hogy az önszeretet nagyon fontos, de ez nagyon nehéz.
BH: Arra gondoltam, hogy amire én gondolok, a két nagyon fontos dolog lenne a nők körében globálisan, az önszeretet és az írás-olvasás tudás. Felnőttem egy fundamentalista keresztény otthonban, ahol a nemek közötti egyenlőségnek nem sok fontossága volt. Az olvasás felnyitotta a szemem.
EW: Én is pont ezekere gondoltam. A megértésem, ami megengedte nekem, hogy sokkal jobban elfogadjam, szeressem magam nőként – ez az olasáson keresztül jött.
BH: Sokszor nyugaton elfelejtik azt, hogy milliók és nők, lányok millió nem férnek hozzá az oktatáshoz, és nem tanítják meg őket írni és olvasni.
EW: Ez így van.
BH: És nekem az olvasás és a tanulás az egyik legmélyebb szenvedélyek az életemben. Ez olyan, mint a légzés. És ez az amit másokkal is szeretnék megosztani. Érzem attól a pillanattól fogva, hogy megismertelek, hogy mi gondolkodunk és álmodunk hasonló szenvedélyekről, és ez nagyon izgalmas. Sok szempontból élünk fajilag szegregált társadalomban. Annyi fajta ember és faj nem lép át a határokat. A New School megbeszélések izgalmasak voltak, mert legtöbbször olyan emberekkel tudtam beszélni, mint Laverne Cox. Aztán elhoztam Laverne-t Kentuckyba az én kis városomba, hogy iktassa be állomásai közé a Bell Hooks Intézetet, ami nagyon izgalmas volt. Úgy érzem, része vagyok egy olyan világ létrehozásának, amely küzd azok ellen a határok ellen, amelyek elzárnak minket egymástól. Örülök, hogy nem vagyok elzárva tőled és a napokban még több mókás beszélgetés áll előttünk.
EW: Igen, teljes mértékben. Megakartam kérdezni – visszatérve a mókára – egy dolog, hogy én tudom mit fogok csinálni, befejezem a jóga meditációs tanításom harmadik szintjét. Észre vettem az All About Love olvasása közben, hogy van egy idézeted, Jack Kornfield-től, akitől olvastam, amikor igazán mélyrehatóan tanulmányoztam a meditációt és azon töprengtem, te is olvastad azt a könyvet?
BH: Pontosan, ez az, amit mondunk.

Saját fordítás! Forrás kiírása kötelező!