Szép estét mindenkinek! Amint azt korábban ígértem, elkezdtem lefordítani az ELLE UK interjút, amit két részletben fogok majd feltenni. Íme az első rész, jó olvasást! 🙂

Az Egyesült Nemzetek aktivistája, hollywood-i színésznő, könyvklub alapító, etikai-stílus mellett kampányoló, feminista szónók, Gloria Steinem és Justin Trudeau barátja: az ELLE kedvenc címlpasztárja, a legvégső óriási győztese. A hónapban ő a sztárja a Szépség és a Szörnyetegnek, Emma Watson visszatér az ELLE-hez egy egész számban mint elkötelezett erős női hang, bemutatkozik regényíróként és az új írás, ami megváltoztatja majd a világot.

Következő fejezet

Gyakran eltűnődöm azon, hogy milyen csínyt tudok elkövetni, annak érdekében, hogy terjesszem a feminizmust. Nem lehet mindent komolyan venni az életben, ugye?

Emma Watson kivett egy év szabadságot – nem olyan formában, mint te vagy én, inkább olyan Hermione stílusban. Mialatt Emma szünetelt (készülj, mert ez egy hosszú lista lesz), ellátogatott Malawi-ba az ENSZ-el, volt néhány nagyon fontos beszéde a nemek közötti egyenlőségről, sok aktivistával és színésznővel készített interjút különböző kiadványoknak és weboldalaknak, találkozott a legkirályabb miniszterelnökkel a kanadai Justin Trudeau-val, hogy részt vegyen a One Young World konferencián (és közben túrázott egyet egy Vespa-n a First Lady-vel). Ő és Tom Hanks volt a társszerkesztője az Esquire UK magazinnak, részt vett a davos-i találkozón, melyen bemutatták a nemek közötti egyenlőséget, szájdobolt a Hamilton Musical Lin-Manuel Miranda-val a HeForShe kampány részeként, részt vett a World’s Largest Lessons kampányban a Global Goals megmozdulás részeként, együtt dolgozott az Eco-Age-el, azon, hogy a készített ruhák sokkal környezetbarátabbak legyenek, alapított egy könyvklubbot az Our Shared Shelf-et mely kapcsán interjút készíett az írókkal, mint Caitlin Moran és Gloria Steinem (képzeljétek csak el, mennyit kell ahhoz előre kutatni, hogy találkozhass velük). Ó, és 46 könyvet is elolvasott – majdnem minden héten egyet – és az év nem érhet anélkül véget, hogy mi ne beszélgettünk volna Manhattan-ben.

“A kutyafáját!” – mondom. “Ez kimerítően hangzik. Nem tudtál volna csak néhány gyógyfürdőbe menni? Úgy értem, mit szeretnél bizonyítani?”

Emma nevet. Várnom kell a válaszára, mivel egy elég nagy csoki tortát eszik, egy pohár vörösborral.

“Ez nem arról szólt, hogy szükségszerűen bármit is bizonyítsak.” – mondja mosolyogva. “Csak arra gondolok, hogy ebben az évben (2016) magamra koncentrálok és lássuk hová jutunk, milyen változások jönnek létre.”

Igazából én akkor találkoztam először Emmával, amikor 2009-ben ő volt az ELLE UK augusztusi címlapján és nem sokra számítottam vele kapcsolatosan. 19 éves volt, a Harry Potter utáni utazásának kezdetén. Egy idő után, “Em” ahogyan a barátai hívják, harcolt azért, hogy bizonyítsa, ő nem olyan, mint Hermione, de aztán, ahogyan érzelmileg egyre érettebb lett, rájött, hogy ő és varázsló alteregójában sok közös vonás van, a szorgalmas perfekcionizmuson keresztül azon át, hogy ‘helyesen cselekedjen’. Most 26 éves, és ez az, amit én ‘ellenőrzött kíváncsiságnak’ hívok, ami egy vonzó tulajdonság egy nőben, aki valójában ismeri és értékeli a befolyást, amivel rendelkezik ebben a bizonytalan világban.

Soha nem vesztegeti az egy éves szabadságát arra, hogy otthon piszmogjon, habár imádja a londoni és a new york-i lakásait, és saját bevallása szerint ‘fanatikus fészekrakó’.

“Én olyan személy vagyok, akinek szüksége van arra, hogy 24 óráig ne lásson másik élőlényt maga körül.” – mondja.

Emma már az első találkozásunk óta kíváncsivá tesz. Elkötelezett a magánélete iránt és hajlandó elkötelezni magát a feminizmus mellett, egy ok, amiben ő szilárdan hisz, és burátlis személyes kirtika alá veti magát. Néha a komoly aktivizmusnak ezen a szintjén, a híres arc felruházódik egy igen komoly személyiséggel. Emma esetében, kockázatos, hogy egyoldalúnak látjuk a színésznőt, aki sokkal összetettebb, sőt, szórakoztató, mint a kampányban végzett munkája.

A legutolsó alkalommal, két évvel ezelőtt, amikor találkoztunk a Central Park-on sétáltunk át, egy nappal az ENSZ béli történelmi, szinte államfői beszéde után, melynek tanúja voltam. Ez egy szívből jövő jogalap volt a férfiak számára, hogy elkötelezetten harcoljanak a nemek közötti egyenlőségérti csatában, amely elérte az 1.7 milliós nézettséget a YouTube-on és globális szinten a címoldalakra került. Érthető volt, finom de eufórikus. A beszéde óriási siker volt, de Emma nem próbálta meg úgy kezelni, mintha valami olyan szakértője lenne, amit még ma is csak tanítanak. Azóta sokat haladt előre. Amellett, hogy félénk személyiség, Emma nagyon lelkes és ez mindig meglep engem, amikor találkozunk. Barátai lojálisnak tartják, különös figyelmet fordít a családjára, gyakran kedvesen rám mutat, a 4 gyermekes anyára és beszél az új statisztikákról vagy tényekről, miért érzik a dolgozó anyák magukat bűnösnek. Ez aranyos. A hírességek fele, akikkel interjút készítek, alig emlékszik a nevemre, nemhogy arra, hogy gyerekeim is vannak.

Amikor most találkozunk a feminista könyvklubjáról beszélgetünk és az új filmjéről a Disney Szépség és a Szörnyetegéről, ami zamatos musical-ként meséli újra a tündérmesét márciusban. Az előzetes a valaha volt legnézettebb előzetes lett, 127 millió megtekintéssel az első 24 órában, azután, hogy debütált. Emmának “gyilkos hangja van”, amint azt néhány olyan embertől hallottam, akik a vágatlan filmet látták. A Szépséget, melynek Dan Stevens és Luke Evans szintén sztárja, egy évvel forgatták a HeForShe beszéd után, és Emma úgy jellemezte, mint egy ‘hercegnő kiképzőtábort’. Lovagolni tanult és intenzív keringő és ének órákat vett.

Számomra a Szépség tökéletes, a legörömtelibb dolog volt, amit egy nehéz év után csinálhattam. Úgy éreztem, mintha a kör bezárult volna, mivel az utolsó forgatási nap egybe esett azzal a 15 évvel ezelőtti nappal, amikor a Harry Potter filmek részese lettem. Volt valami kapcsolat Hermione és Belle között, és jó volt ezáltal emlékezni arra, hogy színésznő vagyok, ez az amit csinálok. A film teljes kikapcsolódás volt, ami az egy éves szabadságom előtt jött.

És, milyen egy év volt ez – egy, amelyben Emm felnőtt és ennek ő is tudatában van.

“Ez igazán megedzett engem.” – magyarázza. “Van a kritikának egy szintje, ami színészettel és a nyílvános megjelenéseddek érkezik, amire számítottam, de ha egyszer állást foglalsz egy olyan dolog mellett, mint a feminizmus, az már teljesen más tészta. Voltak napok, amikor alig tudtam magam rávenni, hogy kimásszak a takaró alól. Először nem tudtam, hogy megengedhetem e magamnak, hogy ideges legyek ezek miatt, de aztán rájöttem, hagynom kell magamnak 24 órát dühöngeni, aztán tovább kell lépnem. Sok támogatást kaptam másoktól, akik a feminizmus hangjai. Laura Bates (Everyday Sexism), köldött nekem egy csomó konfettit és csillogó dolgot, csokoládét, bátorító felgyzéseket amelyek ilyesmiket tartalmaztak: “Ne hagyd, hogy a rohadékok lenyomjanak.” Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy a kirtikák nem a személyemnek szólnak, hanem a mozgalom részei.”

A legnehezebb dolog talán az volt, amikor Emmát más feministák támadták, akikazt javasolták álljon a kampány élére egy férfi, mint a nők megmentője, és átkozták Emmát a beszédéért, mint “kiváltságos pozíciójú gazdag fehér nőt”.

“Nehéz elfogadni a kritikát olyan emberektől, akikről azt gondolnád társak vagytok és egy ügy oldalán álltok. De tudod, folytattam és ez arra késztetett, hogy a saját hozzáállásomon is gondolkodjak. De vannak dolgok, amit figyelmen kívül kell hagyni és ezáltal erősebbé válsz. És néha természetesen csak nevetned kell a helyzet abszurditásán. A feminizmus olykor vicces és mindőnknek különböző útja van ezt megközelíteni. Gyakran eltűnődöm azon, hogy milyen csínyt tudok elkövetni, annak érdekében, hogy terjesszem a feminizmust. Nem lehet mindent komolyan venni az életben, ugye?”

Tavaly novemberben a könyvklubja részeként, Emma másolatokat hagyott Maya Angelous utolsó könyvéből, a Mom & Me & Mom kötetből egész London alatt a metróállomásokon, majd a new york-i metrókon, egy nappal Donald Trump megválasztása után. Instagramon posztolt képet a ‘könyv ninja’ bohóckodásáról.

“Az emberek annyira belemerültek a telefonjaikba, hogy észre sem vettek engem.” – emlékszik vissza a sztár, akit általában elárasztanak a Harry Potter rajongók, amikor elhagy egy épületet.

Emma könyvklubja a Goodreads weboldalon egy informatív listája nagyszerű könyveknek – régieknek és újaknak egyaránt – melyeket minden nőnek kellene olvasnia és megvitatnia a tagokkal hasznos módon. A könyvklub ereje kétségtelenül hatalmas. Oprah könyvklubja sok ellentmondásos könyvet emelt bestsellerré, és az eladásokat sokszor milliókra.

Megkérdeztem Emmát, hogy javasoljon egy könyvet, amely rá hatással volt az egy éves szabadsága során, így megtudnán vitatni őket, és a lista, amit ő ajánl főként nők könyveiből áll, mint Maya Angelous, aki rettenthetetlen, vakmerő, az életútjai során. Megkérdezem tőle, hogy ez az amire ő is törekszik. “Vonzódok ezekhez a nőkhöz.” – mondja. “Próbálom kitalálni mi a titkuk, mert én nem hiszem, hogy rettenthetetlen lennék, de igyekszem az lenni. Ez nem könnyű számomra.”

Azt mondom, hogy ahhoz, hogy rettenthetetlenek legyünk, nem kell foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, de Emma elgondolkodva kijavít:

Nem vagyok biztos benne, hogy mostanában sokat foglalkoznék azzal mit gondolnak mások, ez sokkal inkább arról szül, hogy felnőjünk a saját elvárásainkhoz. Ez kimerítő. Bizonyára érzem ezt ezután az év után, sokkal kevesebbet foglalkozok mások véleményével és azzal, hogy mindig megfeleljek nekik. Tudod, néha azt kell tenned, ami neked fontos és akkor élni fogsz!

Angelous Mom & Me & Mom könyve mellett, itt van Gloria Steintem önéletrajzi könyve, a My Life on the Road, Marjane Satrapi képregénye, a Persepolis, a kritikusok által is elismert Carrie Brownstein könyv a Hunger Makes Me a Modern Girl, Alice Walker – The Color Purple, Caitlin Moran – How to be a Woman, Nicholas Kristof és Sheryl WuDunn kötete a Half the Sky, és végül Maggie Nelson – The Argonauts, ami a transz kapcsolatokra és a meleg családokra épül.

Emma azt mondja, ő a Persepolist választotta, mert a nagyszülei jártak Iránban és az apukája ott született. “Egyfajta kapcsolatot éreztem ezzel a könyvvel, és ez egy nagyobb képet festett a feminizmusról szerte a világon.” – magyarázza.

Half The Sky: How to Change The World egy utazás Ázsián és Afrikán keresztül, találkozás olyan nőkkel, akik rossz körülmények között élnek, a legtöbbjük szexrabszolga. Ez kemény, de tanulságos olvasmány, és Emma bevallja, hogy ez érzelmileg nagy hatással volt rá.

Megkérdezem Emmát, hogy tervez-e könyvet írni, mert tudom, hogy ő már kapott rá lehetőséget, különösen a feminizmus témával kapcsolatosan. Az évek során 12 folyóiratban működött közre, de Emma bölcsen azt mondja, hogy úgy gondolja, az írást későbbi évekre tartogatja, mert tudja, hogy ez egy művészet, amihez idő és tanulás kell, és Emma csak úgy szeretné ezt csinálni, ha jó benne.

Először ahhoz, többet kellene látnom és tennem. Ez nem olyan, hogy elolvasom évekig ezeket az anyagokat és és nincs mőgötte enciklopédiai tudás. Néha nagy nyomás, hogy az embeek elvárják tőlem, hogy sokat tudjak. Nem vagyok szakértő és amikor az emberek belöknek engem a sarokba azzal, hogy ‘Itt van Emma Watson, hogy előadást tartson nektek a feminizmusról’, ez kellemetlen, mert tisztában vagyok azzal, hogy hosszú utat kell még megtennem. Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemlem azt a tisztelet, amit jelenleg kapok, de dolgozom rajta.

Érezhető, hogy Emmán hatalmas nyomás van, hogy minél több ismerettel rendelkezzen, mint valakin, aki egy új feminizmus teljes reflektorfényében ragyog. Semmi kétség sincs afelől, hogy ebben az évben az UN Women béli munkája kapcsán találkozni fog Donald Trumppal – és azt kérdezem tőle, melyik könyvet fogja neki oda adni.

“Talán bell hooks – Feminism is for Everybody” – mondja. “Egyszerű, jól érvelt és ésszerű.”

Jelenleg a teljesen átlagos, de szokatlan Nights at the Circus kötetet olvassa, Angela Carter-től, de én azt kérdezem tőle, hogy el fog e merülni valami olyasmiben mint Jilly Cooper?

“Természetesen” – kuncog. Elmondja, hogy szeret motivációs irodalmat olvasni, amire én nem is számítottam. “Imádom. Lázba jövök, ha olyasmit olvashatok, mint Ariana Huffingotn – The Sleep Revolution. Bármi olyasmi beszippant, ami azt ígéri megváltoztatja az életemet.”

Nem érhet végett úgy az interjú a feminista könyvekről, hogy nem kérdezem meg tőle, melyik a kedvenc romantikus története. Emmának, aki mindenféle romantikus történelmi irodalmat tanult a Brown és az Oxford Egyetemeken, meglepő a választása: Just Kids, egy erőteljes new york-i emlékirat a punk költőnőtől Patts Smith-től, akinek életen át tartó afférja volt a fotós Robert Mapplethorpe-al. “Csodálom az ötletet, hogy a szerelmük egy hajóhoz hasonló, amit mindig ki kell egyensúlyozni és kapcsolatuk túllépett a szexualitáson, egészen a halálukig. Ez annyira megelőzte a korát.”

Jó felfedezni Emma egy érzékenyebb oldalát, ez valami, ami feltételezem, ahogyan felnő még többet fogjuk látni közel a harmincas éveihez. Úgy tűnik már nem annyira komoly, ahogy az idő telik és egyre növekszik a reményteli fény, amely a jővő feminista példaképeire vetül.

Saját fordítás!