Még februárban jelent meg egy interjú a német FrankfurterRundschau oldalon, melyben Emma a Coloniáról, az Our Shared Shelf-ről, az ismertségről, és még sok másról is beszél. Ezt fordítottam ma le nektek. Jó olvasgatást! 🙂

A brit színésznő Emma Watson, nagyon sok fiatal lány példaképévé vált. Az FR-el készített interjúban elmagyarázza, hogyan találta meg önmagt és hogyan jutott túl a Harry Potter okozta felhajtást.

A mozinézők legalább egy generációjának, Emma Watson mindig is Hermione Granger marad, Harry Potter egyik legjobb barátja. Megpróbálta magát elhatárolni ettől a karaktertől, és egyértelmű, hogy ő sok gyermekcsillaggal ellentétben sikeres. Új filmjében a Colonia Dignidad-ban, egy fiatal lányt alakít, az 1973-as Chilében, a Pinochet rémuralom idején. Egy film, egy határozott politikai állásponttal. Egy életvidám Emma Watsonnal találkozunk a londoni Corinthia Hotel egyik luxus lakosztályában. Kedvenc tervezője, Alexander Mqueen általi ruhát visel, fekete csizmával. Mia Farrow által rövidre vágott haja, sötétbarna, míg körmei vérvörösek. Egy csésze gőzölgő zöldteával szemben ül, melyre többször ránéz az interjú során, de sosem fog belőle inni. Határozott kézfogással köszön és felveszi a szemkontaktust. Vékony, szinte törékeny, de nem félénk. Néhány nap múlva Davosba utazik a Világgazdasági Fórumra, hogy a nemekközötti egyenlőségről beszéljen.

Nagyon elkötelezett, fiatal nő vagy. Volt valamilyen politikai aspektusa annak, hogy elválltad a szereplést a Colonia Dignidadban?
Határozottan. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen ledöbbentem. Mivel én még azelőtt soha nem hallottam ezekről a szekta településekről Chilében. Persze mostmár teljesen informált vagyok ennek kapcsán. És minél többet olvastam erről, annál hihetetlenebb volt, hogy Paul Shafer 40 évig tartott embereket fogságban, mint egy koncentrációs táborban. És mindez Pinochet védelme alatt, a Német Nagykövetséggel együttműködve. A történet kitalált, de a történelmi háttér hiteles. És ez nagyon ijesztő.

Lenát alakítod, aki beszivárog az úgynevezett “Méltóságos kolóniába”, ahol a barátját bebörtönözték és ki akarja szabadítani…
…ami szerintem hihetetlenül bátor dolog tőle. Minden forgatási napon megkérdeztem magamtól, én vajon hogyan viselkednék egy ilyen helyzetben. És őszintén szólva, nem tudom. De nagyon nagy ispirációnak tartom, ha olyas valakit játszhatok el, aki nagyobb és jobb, mint valójában én vagyok. Ez segít, hogy növekedj az életben. Sokat tanultam Lenától. És azt hisezm, bátrabb lettem.

Mire gondolsz?
(nevet). Ez túl privát nekem. De amit szintén izgalmasnak találtam ebben a filmben, hogya lány menti meg a fiút. Ebben a filmben ez a tipikus viselkedés – szerencsére – megfordult. Nem is sejted mennyi forgatókönyvet kapok, amiben a férfi megmenti a kedves lányt. Hogy ez milyen halálosan unalmas már!

A rendezőid egyike, néha úgy ír le téged, mint egy polipot: Ő olyan mint egy polip, sok karral, amely több különböző dologgal bűvészkedik.
(nevet) Talán nem olyan, mint egy polip. De az is igaz, hogy még mindig sok különböző projekten dolgozom. Ez azér van, mert engem nagyon érdekel, mi történik a világban. És én tényleg úgy gondolom, hogy ez nagyszerű ajándék, hogy enyi dolgot tehetek egyszerre. Valójában mindig sok labdával zsonglőrködöm a levegőben egyszerre.

A legnagyobb labda a színészet. Mi a következő?
Például, idén létrehoztam egy feminista könyvklubbot, gyönyörű neve van “Our Shared Shelf”. Az a tervem, hogy minden hónapban kiválasztok és elolvasok egy könyvet, amelyet minden hó végén meglehet közösen vitatni az interneten. Kezdésnek posztolok néhány kérdést a könyvről vagy néhány idézetet. Remélem, hogy ezzel egy igazán élénk eszmecserét kezdeményezek. Az különösen boldoggá tenne persze, ha majd a szerző is csatlakozna. Az első könyv, amit választottam a Gloria Steinem által írt, “My Life ont the Road”, aki ey amerikai újságíró és női jogi aktivista. Az irodalom – a színészet mellett – a másik nagy szenvedélyem az életben.

Valószínüleg ezért is tanultál angol irodalmat.
Igen, imádom a modern irodalmat. A szakdolgozatom témája pedig Virginia Woolf volt.

Miért nem az Oxfordon tanultál, miért mentél el a rhode island-i Brown Egyetemre?
Csak kiakartam szakadni az ismerős Angliából és Oxfordból. Kiakartam lépni abból a kultúrából, amely amióta csak élek kihat rám. Messze mindentől, mindentől, ami rutinos. És távol a barátaimtól és a rokonaimtól. Utólag, ez egy radikális döntés volt, de sürgősen szükségem volt rá. Persze néha magányos voltam a messzi Amerikában, de akkor is nagyon felszabadító volt.

Milyen értelemben?
Azt tehettem, amit akartam. Önmagam lehettem, teszteltem a korlátaimat. És nem csak angol irodalmat tanultam, hanem elmentem filozófia szemináriumokra is. Az egyiknek nagyon jól emlékszem a címe a “Szeretet filozófiája és pszichológiája” volt. (nevet). Sajnos nem sokat hasznosítottam belőle a való életben. Eltekintve attól, hogy megtudtam, a szerelemben nincsenek szabályok.

Igaz, hogy már akkor is festettél?
Igen, és még mindig. Az egy másik labda, amivel zsonglőrködök. És mivel néhány évvel ezelőtt a nagymamámtól kaptam egy billentyűzetet, zongorázni is próbálok. De ez egy nagyon személyes oldalam. Tulajdonképpen nem is olyan érdekes.

Épp ellenkezőleg. Sok fiatal lánynak, te egy tökéletes példakép vagy.
Ó, Istenem, remélem nem.

Miért is ne? Fiatal vagy, szép és rendkívül sikeres. Ha nem ez a leírása egy álom nőnek, akkor…

De ez túl felületes. Azok az emberek, akik ezt látják, valójában nem látnak engem. Őszintén szólva, nekem ez a fajta figyelem gyanús. Mert, amikor úgynevezett hírességgé váltam a Harry Potter filmek kapcsán, megtanultam, hogy könnyen megégethetem a kezem. Ezért egyre óvatosabb lettem a magánéletemben.

Mindössze kilenc éves voltál az első HP film forgatásakor és 20 az utolsó idején. Aztán multimilliomos lettél. Hogyan bírkóztál meg ezzel?
(nevet) Nagyon jól, azt hiszem. Ezt különösen a családomnak köszönöm. Mikor öt éves voltam a szüleim elváltak, de ennek ellenére mindvégig mellettem voltak ezekben az években, szerettek és támogattak. Amikor megjött a pénzem, csak azt tudom, mondani, hpogy minden hónapban kaptam kb. 100 font zsebpénzt és ez pont elegendő.

Sokat változtál az eltelt öt évben, mióta vége a Harry Potternek?
Igen, és nagyon boldog vagyok. Valóban sokáig tartott kiszabadulnom a Potter filmek öröksége alől és fiatal, független nővé válnom. Amikor látom magam a korai HP filmekben, alig ismerem fel magam. Mert olyannak látom magam, mint egy idegen. Azt gondolom magamban: “Ki ez a furcsa lány? Mit gondol? Hogyan érzi magát?”. Néha előveszem a naplóimat, amket 10-12 évesen írtam és alig tudok magammal azonosulni.

Az önmegismerés folyamata nagyon bonyolult volt számodra?
Igen, eléggé. Eltartott egy darabig. Több zsákutca volt, ahonnan a kiutat kellett keresnem, hogy azzá váljak, aki ma, 25 évesen vagyok és kényelmesen érezzem magam a bőrömben. Semmiért sem lennék újra 20 éves.

Mi volt, ami rossz volt?
Ha nagyító alatt éled az életed, az mindig bonyolult. Különösen tinédzserként. Mivel egy csomó kérdésed van magadhoz és a világhoz: Mit szeretnél egyáltalán elérni az életben? Hol fogok élni? Milyen barátokat szeretnék? És milyen embereket nem szeretnék beengedni a magánéletembe semmiképpen sem? Pontosan ez az az időszak, amikor meg kell hoznos egy csomó fontos döntést a jövőre nézve. Nagyon erőszakos tud lenni. Végül csak védtem magam, és közben érzelmileg teljesen lezsibbadtam.

Sikerült megszabadulnod ettől a mentiális zsibbadságtól?
Nagyon sokat dolgoztam magamon. Támogatott a családom és az igaz barátok. Az USA-ban eltölött idő mindenbizonnyal segített és banálisan hangzik, de egy élet tapasztalat. Jelentősen kiterjesztették a látókörömet.

Úgy érted a társadalmi és a politikai elkötelezettség irányába?
Igen, elsősorban. Az őrült és felületes showbiznisszel szemben ez egy egészséges de mindenek felett egy nagyon értelmes kompenzáció.

Feministának nevezed magad. Mit is jelent ez neked pontosan?
Ez valójában nagyon egyszerű, mert úgy vélem, hogya férfiaknak és a nőknek egyenlő jogokkal és lehetőségekkel kellene rendelkezniük a világon. Ezért hoztam létre a HeForShe-t, amely a nemek közötti diszkrimináció eltörlését tűzte ki célul. Ez olyas valami, aminek a 21. században természetesnek kellene lennie, de sajnos nem az. Ezt gondolom a modern feminizmusról, és ezért dolgozom, mint Jószolgálati Nagykövet. A férfiak és nők végsősoron egyenlőek. Nem kívánok semmi egyebet, csak, hogy nők és férfiak együtt dolgozzanak a cél elérése érdekében. Napjainkban a feminzmus sokkal inkább egyesít.

Nagyon szószóló vagy ebben a témában. És te – legalábbis a filmiparban – egyedül vagy.
Nem mondanám, mert a filmiparban sok nő van, aki elkötelezett a témában. És szerencsére van még néhány felvilágosult ember (nevet). És biztosan érzem, hogy jó úton járunk. De persze tudjuk, hogy ez egy hosszú út.

Ahhoz, hogy ilyen elkötelezetten tudj küzdeni, sok energiára vn szükséged. Hogyan töltődsz fel?
Egy csomó energiát rajzolok és jóga gyakorlatokból merítek erőt. Az Ashtanga jóga szenvedélyes gyakorlója vagyok már egy ideje. Csodálatos módja annak, hogy a fejem és a lelkem szabad legyen. Ez a meditáció egyik formája az indiai Hatha jógából.

Letudod írni, milyen hatással van az Ashtanga?
Egy teljesen más nézőpontot kapok a bennem lévő és a körülöttem lévő világról. Például letudok menni egy meditációs csatornán, és a legkisebb dologra összpontosítani. Mint egy csésze. Ez egészen kiemelkedő. Minden stressz, aggodalom és minden más eltűnik a fejemből. Minden tiszta. És mivel én nem vagyok vallásos ez nagyon közelít a szellemiség transzcendenciájához. Így egy csomó energiát és erőt vissza kapok. Néha úgyérzem szupererőm van.

Van valamilyen életterved?
Ahogy a mondás tartja: “Ha azt akarod, hogy Isten nevessen egy jót, mond el neki a terveid.” Komolyan. Természetesen vannak vágyaim és igényeim, de kevesebbet akarok tervezni, inkább minél többet be akarok engedni az életembe.

Milyen mottó szerint élsz?
Még mindig szeretem azt a mottót, amit a volt krikett edzőm mondott:”Jó formában ugyan nem tart. De segít a mezőnyben maradni.”

Saját fordítás! Forrás kiírása kötelező!